Rendkívül érdekes volt megfigyelni a 2016-os labdarúgó Európa Bajnokság hetei alatt, hogy mi magyarok hogyan is viszonyultunk a mieink sikereihez. Egyértelműen két táborra szakadt a közvélemény. Egyik oldalon voltak az ünneplők, akik folyamatosan arról beszéltek, hogy most végre végre végre... "Van csapatunk". A másik oldalon az úgynevezett "Károgók", akik inkább a sikerek mögötti negatívumokra fókuszáltak.

1. Ünneplők

Az magyarság nagyobb részben ide tartozott. Joggal ünnepelhettek, hiszen olyan győzelemmel indított a csapat, amire szinte senki sem számított, majd a legyőzhetetlenség mítosza tovább erősödött amikor hátrányból egyenlítettünk Izland ellen, majd 3-3-t játszottunk Portugáliával úgy, hogy folyamatosan az ellenfélnek kellett egyenlíteni. A csoport elsőség pedig... hát szívmelengetően hatott a szurkolók számára Ezek az események mind-mind azt a hitet táplálták, hogy jöhet bárki, mi elintézzük. Természetesen a belgákkal már nem bírtunk el, ami számomra nem szégyen, hiszen a világ 2. legjobb csapatáról beszélünk.
De szerintem az, ami igazán különleges, hogy a siker elmosta a határokat az emberek között. Egy szív dobbant Budapesten, Debrecenben, Csíkszeredán, Párkányban és még sorolhatnám. Amióta az eszemet tudom ekkora összetartást még soha sem tapasztaltam. 

2. Károgók

Az összetartás és ünneplés közepette viszont voltak olyanok akik negatívabban látták az eseményeket. Sok fajta indok szóba jött:

-Orbán örül neki.. utálom Orbánt szóval én nem örülök.

-Ezek után még több stadiont fognak építeni.

-A magyar foci ugyan olyan szar marad... most csak szerencsénk van, szóval ne örüljetek.

-Bezzeg amikor más válogatottak érnek el sikereket senki sem ünnepel így.

Talán ezek voltak a legnépszerűbbek. Számomra fantasztikus látvány, hogy ott tartunk, hogy ma a foci mértékegysége Orbán Viktor. Elképesztő, hogy egy olyan sportot, ami több száz millió embert mozgat meg világszerte, azt mi Orbánhoz mérjük. Ez elég beteg dolog véleményem szerint. Orbán már rég sehol sem lesz amikor a foci még mindig tarolni fog, szóval azért megvonni magamtól örömöt és plusz stresszt generálni, mert egy általam nem kedvelt ember szereti a focit, az igen primitív felfogás.
Ezek után még több stadion épül? Igen.. sajnos... és kórház meg nem fog. Ezzel a ponttal egyet tudok érteni, de véleményem szerint ez egy olyan patt helyzet volt, amit magyarosan így tudok érzékeltetni:"Ha szarok vagyunk akkor azé' kell építeni... Ha meg jók vagyunk, na akkó' meg azé'!"
Talán szar marad ezek után is a magyar foci... pont ezért kell megragadni a siker adta lehetőséget és nem pedig merengeni azon, hogy úgyis szarok leszünk.
Nem ünnepel úgy az ország, ha mondjuk a kézilabdások kijutnak az EB-re és nyernek ott meccset. Igen bár én akkor is berúgok, mert alapvetően sport szerető ember vagyok, az tény, hogy az ország nem robban fel. De megsúgom máshol sem teszik... és hogy miért? MERT A FOCI A VILÁG LEGNÉPSZERŰBB SPORTJA! Ennyi a titok. Ez az ami milliókat visz az utcára egy sikernél.

Szóval mit adott nekünk az EB? Azt, hogy újra megélhettük az identitásunkat, hogy megjelenhetett az ősmagyar borúlátás, és ezzel párhuzamosan megjelent az ősmagyar nemzeti összetartás is. Szinte mintha egyszerre éledt volna fel mindaz a mentalitás, amiről eddig csak a történelem lapjai tájékoztattak minket.


-NoPC-